Minden gyermeknek van képzeletbeli barátja?
A képzeletbeli barát azért kapta ezt a nevet, mert a gyermeki képzelet alkotta, a gyermeki képzelet szülte. A gyerekeknek hihetetlenül fejlett a képzelőerejük és így tudnak olyan barátokat megteremteni, akit, vagy akiket mi nem ismerhetünk meg soha. Csakis a gyermekünk – ha beavat a kis titkaiba – elbeszéléseiből tudhatjuk, hogy pontosan milyen nemű ez a barát, hogy néz ki, hány éves.
A gyerekek könnyedén hoznak létre képzeletbeli barátot, barátokat. Vannak gyerekek, akik ragaszkodnak az általuk kreált baráthoz, míg mások képesek szinte mindennap új barátot megteremteni.
Kérdezhetnénk, hogy miért csinálják ezt a gyerekek? Miért van szükségük ilyen barátokra? Főleg, ha a gyermek nem introvertált, azaz nem magányos, mert vannak barátai. Sokféle ok miatt teremthetnek maguknak a gyerekek egy társat, akivel ugyanúgy beszélgetnek, játszanak, mintha az valódi lenne, mintha csak egy igazi pajtásukkal kommunikálnának és játszanának.
Miért is hoznak létre a gyerekek ilyen képzeletbeli barátokat? Több oka is lehet. Az egyik ok, hogy a gyermek megteremtheti az ideális társat a saját maga számára, aki nem beszél vissza, aki nem veszi el a játékát, aki azt teszi, amit a gyermek mond. Ily módon a gyermek kontrollt tud tartani a környezetében, amit máshol lehet, hogy nem tud gyakorolni. Legyen szó az óvodáról, a játszótérről, vagy a játszóházról.
A gyerekek azért is kreálhatnak képzeletbeli barátot, hogy áthárítsák másra a felelősséget. Ha elront, kiborít vagy eltör valamit, akkor nem neki érte felelnie, hanem annak a bizonyos képzeletbeli barátnak.
A gyerekek nem egyformán tudják kifejezni az érzelmeiket. Mint ahogyan a felnőttek sem. Míg egyesek mindenkinek könnyedén ki tudják önteni a szívüket, mások még a hozzájuk legközelebb álló személyeknek sem. Azok a gyerekek, akik nehezebben nyílnak meg a környezetüknek, gyakrabban alkotnak maguknak egy képzeletbeli barátot, akivel könnyedén megoszthatják a kisebb-nagyobb titkaikat.
A gyerekek gyakran önmaguk megnyugtatására alkotnak maguknak barátot. Ha például este, villanyoltás után, félelem lesz úrrá rajtuk, akkor egyszerűbb azt mondani a kis barátjának, hogy ne féljen, mintha neki kellene szembenéznie a félelmével, félelmeivel.
