Hogyan szerezzünk örömet gyermekeinknek?
Napjainkban nem könnyű a megélhetés és nagyon sok gond zúdul a nyakunkba. Nem beszélve a munkáról, az örökös rohanásról és az otthoni teendőkről. Viszont, ha soha nem szakítunk elegendő időt a gyermekeinkre, ha mindig csak dolgozunk, ha mindig csak a lakást takarítjuk, vasalunk, pakolunk, közben elrohan mellettünk az élet. A gyerekek hamar felnőnek. Eleinte még próbálkoznak. Míg kicsik, keresik a társaságunkat, majd ahogy nőnek, egyre több mindent szeretnének velünk megosztani, de ha nem vagyunk ott nekik, amikor szükségük van ránk, akkor előbb-utóbb feladják, és máshol keresik az érzelmi biztonságot, az otthon melegét. Mit csináljunk, hogy örömet szerezzünk a gyermekeinknek? Mutatjuk a válaszokat!
Az első és legfontosabb dolog, hogy ismerjük meg önmagunkat és tegyünk az ellen, hogy minél kevesebb stressz érjen bennünket és a családunkat. A mai világunkban ez nem egy egyszerű feladat, de akkor mit is csináljunk? Meditáljunk, töltődjünk fel testileg és lelkileg, mert csak úgy lehetünk igazán jó szülők, ha nem idegeskedünk állandóan, ha nem vetítjük ki a gyerekekre a napi problémákat. Hiszen azokról nem ők tehetnek. A meditáció megtanít bennünket arra, hogyan engedjük el a kevésbé fontos dolgokat és lehetőséget ad arra, hogy fontossági sortrendet állítsunk fel. Természetesen, a gyerekeink mindennél fontosabbak. Ha megfőztünk, ha nagyjából rend van, akkor ne azt nézzük, hogy mit is suvickolhatnánk még meg, hanem fogjuk kézen a gyerekünket és csináljunk vele közösen valami jó programot. Ennek sokkal több haszna van, mint bármely más házimunkának, ami nem égetően szükséges, hogy elvégezzük.
A gyerekek szeretnek a szüleikkel lenni, de csak akkor, ha a szülőt is be tudják vonni a mókába, a játékokba. Nincs is szomorúbb látvány, mikor a játszótéren az anyuka csak a telefonját nyomkodja, miközben a gyermeke kérleli, hogy játszanak együtt. Ha a gyerek görkorizni tanul, tanuljuk mi is vele együtt, azaz csináljuk azt, amit a gyerek is. Amikor a gyermek kicsit nagyobb lesz, számtalan közös programot szervezethetünk vele együtt. És ez olyan építő jelleggel bír, olyan élményeket ígér, amelyekből a gyermek felnőttkorában mindig táplálkozhat, sőt mi több, ezt a mintát követi majd ő is.
Próbáljunk meg a jelennek örülni és a gyermek aktuális teljesítményének. Ne a könyvek szerint neveljünk, hanem mindig vegyük figyelembe a gyermekünk készségeit és képességeit. Mint ahogyan a könyvekből nem lehet gyermeket nevelni, úgy nem mindig jó az sem, ha mereven ragaszkodunk a szabályokhoz. Persze következetesnek kell lenni, de néha lehet kicsit engedni és figyelmen kívül hagyni a szabályokat, amelyek sok esetben gúzsba kötnek nem csak minket, a gyermekeinket is.
